Régi Istenek üzenetei

Régi Istenek üzenetei

Lejegyezte: Anna médium

Lejegyezte: Anna médium

Rá Isten

Anna: - Amikor Kazamata Istennő üzenetét - akit a japánok ősei a régi időkben Istennőként tiszteltek - visszaolvastam, arra gondoltam, ha az ő létezése nem szűnt meg azzal, hogy a japánok már nem tisztelik többé. Neve a feledés homályába merült. Talán a régi kultúrák más Istenei ugyanúgy létezhetnek még, csak mi nem tudunk róluk. Sanat nemcsak a Teremtőről - az Istennőről - való tudást irtotta ki az emberek emlékezetéből, hanem minden Isten tiszteletét is, akiket pedig a régi korok emberei Istenként tiszteltek, szentélyeket emeltek nekik, ahol papok és papnők ritusokat gyakoroltak a tiszteletükre.

Nem tévedtem. Mert amikor Kazamatát megkértem, teremtsen nekem kapcsolatot velük, örömmel jelentkeztek be, hogy elmondják üzeneteiket a ma élő emberiségnek.

Rá Isten

-        Köszöntöm a mai emberiséget, aki engem már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerhet. Az emberek érdeklődése nem véletlenül fordult a régi korok felé. Valahol a lelkük mélyén érzik, a mai fejlődésnek nevezett szörnyűség a pusztulásba taszitja ezt a gyönyörű bolygót, amely pedig az egyik legcsodálatosabb teremtmény volt a Mindenségben.

Az a törésvonal, mely az amerikai kontinens nyugati oldalán húzódik - Szent András ároknak nevezik - volt nagyjából a határa annak a földi Világbirodalomnak, melyet a mai tudósok nem ismernek, ismerhetnek, mert nincs belső érzékelésük. Így csak azokra az anyagi jellegű „tényekre” támaszkodik a tudásuk, mely valójában már csak egy elpusztult kultúra pora, hamuja és nem egyéb.

Az Atlantiszi civilizációt megelőzően virágzott itt egy csodálatos létezés, mely később a mai haldokló Csendes-óceánba zuhant, egy álnok, hazug Lény gonoszsága által.

Ebben a Birodalomban olyan magas volt a létező Lények tudása, ami képessé tette őket nemcsak arra, hogy gondolati úton hozzák létre szükségleteiket, de arra is, úgy közlekedjenek a Világok között, ahogyan ma egyetlen ember képes erre, vagyis te Anna.

Amikor ez a Birodalom virágzott, olyan jólétben, békében, szeretetben éltek ott a teremtmények, ahogyan a Fény Világaiban is léteztek még akkor, amikor tudott volt az Istennő, vagyis Anna létezése és ő is velünk volt ezen a szigeten, amikor csak meg akarta látogatni ezt a gyönyörű bolygót.

De Sanat ármánykodása véget vetett nemcsak a békés, boldog életnek, magának a szigetnek is.

Amikor a sziget elpusztult, bár volt még civilizált állam a Földön, aki tudott az én létezésemről, de Egyiptom hanyatlásával Sanat véget vetett az én tiszteletemnek is.

Ez nemcsak miattam volt szomorú, de legfőképpen azok miatt, akik akkor Egyiptomban léteztek, mert a tiszteletem elvesztése az ő szellemi hanyatlásukat is magával hozta, ahogyan ez Egyiptom utolsó idejéből már számotokra is kiolvasható.

Mi is az értelme, létezésének oka, azoknak a Szellemi Lényeknek, akiket az ember - ez a kedves kis lény -, Istenként tisztelt. Nem az imádatunkra volt szükség - ahogyan régen a Teremtő Istennőt sem imádták bigott érzelmekkel az emberek -, hanem éppen a szeretetük visszacsatolásaként, az ő segitésük - földi dolgaikban.

Igen voltak szentélyeink, ahol találkozhattak velünk a kezdeti időkben, mert ha nem is vetitettük ki magunkat földi testbe, de belső hallásukon keresztül kapcsolatba léphettek velünk. Tanácsot adhattunk, segithettük őket pozitiv törekvéseikben.

Soha nem segitettük őket mások ellenében. De Sanat azáltal, hogy megszüntette Lemuriát - eltüntette a szigetet a Föld szinéről - a megmaradó keveseket pedig rabszolgasorba döntötte, megszűnt az élő kapcsolat velük. Nem kérték, mi pedig nem adhattunk a hétköznapi létezésükhöz semmiféle segitséget.

Amikor Egyiptom kultuszai hanyatlani kezdtek, ez akkor indult el legfőképpen, amikor Sanat a szemita fajokat a nyakukra küldte. Ahogyan most is teszi Európával, ezzel a gyalázatos emberáradattal, amivel nem tudtok mit kezdeni.

Amikor pedig megváltozik, jelentősen megváltozik a bennszülött lakosság aránya, egy lusta, munkakerülő fajú népesség javára, a romlás, pusztulás előre vetiti árnyékát. Sanat most ebben mesterkedik újra.  

Az ő Világai nem szépségről, tudásról szólnak, hanem tudatlanságról, szélsőségekről, rombolásról.

Anna mérföldkő ebben a folyamatban, mert Sanat olyan mélyre süllyedt a Teremtésben, ahonnan felemelkedésre már nincs többé lehetősége. Sem neki, sem az általa alkotott szemita fajoknak.

Lemuriában nem voltak hivalkodó szentélyeim, Szent Ligetekben - vagy ahogy a mai magyarok mondják Szent Berkekben - találkoztam a tisztelőimmel, akiket én is tiszteletben tartottam.

Aki pedig nem tisztelt engem, nekem sem volt rá gondom, mert joga volt más Istent vagy Istennőt tisztelnie, aki a segitségére siethetett.

Anna kérdésére válaszolva mondom, Lemuriában én voltam az egyetlen Isten, akit az emberek tiszteltek. Tisztelték a Teremtőt is, akit nem véletlenül neveznek annak. Tisztelték nőies és férfias oldalát is. Őket pedig úgy nevezték: Teremtő Isteni Pár.

Voltak külön szent helyeik, de ezek is Szent Berkek voltak, nem mások.

Nem papok vigyáztak rájuk, az emberek maguk, mert tudták, ott velünk - az ő segitőikkel - találkozhatnak majd.

És most átadnám a szót Izisznek és Ozirisznek, akiket szintén csak a történelemkönyvekből ismerhettek már.

Izisz

Sokszor gondoltam arra, talán eljön egyszer az a nap, amikor az emberek nem a történelem süllyesztőjébe helyezett, talán nem is létező entitásnak hisznek engem, de tudják ismét, létezem és azért állitottak félre, hogy a Teremtő Istenanya tiszteletét végleg ki lehessen űzni az emberek, az emberiség emlékezetéből.

Az a mód, ahogyan Sanat elbánt valamennyi Isten és létező Istennővel, az azt a zuhanást jelzi, ami felé ostoba módon az emberiséget vitte.

A mai kultúra olyan szánalmasan szegényes, sötét, nem kivánkoznánk a Földön létezni sem.

A mi időnkben - Egyiptomban - nemcsak gyönyörű szentélyeink voltak, de a tiszteletünkre papok és papnők Teremtő Rituálékat tartottak, hogy megszenteljék a földjeiteket és gazdag, értelmes, szeretetteljes életet élhessetek.

Amikor pedig Sanat drasztikusan átalakitotta az egyiptomi vallást - Echnaton fáraóként -, nemcsak a mi tiszteletünket szüntette meg, de elvonta segitő energiáinkat is az egyiptomi néptől.

Amikor pedig hanyatlani kezdett Egyiptom, olyan borzasztó dolgokat művelt nemcsak a papjainkkal, papnőinkkel, de saját családjával is, mely törvényszerűen hozta el az ő pusztulását, elmebaját, amelybe bele is halt.

Azok a deviáns fáraók, akiknek az inkarnációja nem volt más, mint ő maga, mindig Egyiptom romlását, süllyedését hozták magukkal.

Annának sok harcába került újra és újra helyreállitani a rendet, megszüntetve a társadalom bajait. De jött utána ő, és kezdődött ismét a hanyatlás, ami végül lerombolta mindazt a szépséget, amit a nép, a papság és a választott elit felépitett.

A legenda, amit rólunk megőrzött az emberi emlékezet, sajnos valóságos eseményeken alapul.

A kezdeti időkben, még a fáraó korszak előtt a Fény pozitiv változások előidézésére királyokat rendelt Egyiptom trónjára. Akik felkészült, irányitásra alkalmas férfiak voltak. De Sanat sehogy sem akart soha másokkal együttműködni, ezért mindent megtett az ő teljhatalma érdekében.

Felső-Egyiptomnak volt a királya akkor és szerette volna letaszitani trónjáról Alsó-Egyiptom uralkodóját, ezért gyalázatos tervet eszelt ki számára.

Meghivta Oziriszt - az én hites férjemet - a palotájába és valamilyen kábitó itallal leitatta őt a vendégfogadáson.

De Ozirisz Halhatatlan Lény volt, igy nem halt meg, csak kábultan feküdt abban a koporsóban, ahová szolgáival bezáratta őt.

Amikor érte mentem - mert tudomásomra jutott a gaztette -, azt mondta nekem, Ozirisz elment tőle és nem tudja hová.

Nem adtam hitelt a szavainak és belső látásommal megkerestem az én férjemet, akit egy sötét barlangba falaztatott be. Őriztette is, nehogy ki tudjam onnan hozatni.

Az én tudásom, mágikus erőm akkora volt - mert én Tiszta Lény voltam -, hogy elaltattam az összes katonáját és katonáimmal kimentettem Oziriszt.

De Ozirisz olyan súlyos sérülést szenvedett el az oxigén nélküli koporsóban, hogy a fizikai teste valóban elpusztult.

Akkor én a Teremtő Istennő segitségét kértem, aki azért nem adhatott nekem segitséget már, mert nem volt tudatában saját Teremtő Istennő mivoltának.

Így Ozirisz fizikai teste valóban meghalt, és csak Asztrál testében láthattam, érzékelhettem őt. Ezért vele tartottam az ő halálában is.

Ezután már nem inkarnáltuk magunkat többé fizikai testbe, de a tiszteletünk még Egyiptom végső bukásáig fenn maradt.

A legenda többi része szemenszedett hazugság, amit Sanat saját szórakoztatására eszelt ki. Így mentve magát ki a történetből.

Gyermekünk a földi inkarnáció idején valóban megszületett, de a halálunk után Sanat ugyanúgy elpusztitotta a fizikai testét, ahogyan Oziriszét is.

Hórusz is velünk van. Azok a legendák, amiket körénk gyártott Sanat, nélkülözik a hitelességet. Csak arra jók, elfedjék az igazságot, amely sokkal szomorúbb, megrenditőbb, mint a kitalált legenda.

Sem Ozirisz, sem Hórusz nem kiván külön szólni hozzátok.

Maitreia

Én egy olyan Szellemiség vagyok, akit az emberek teljesen más korban, más körülmények között tiszteltek.

Bár avatárnak tartanak nyilván, a valóságban nem az voltam, hanem a Földre küldött nagy tudású, hatalmas teremtő képességű Lény. Anna azért teremtett engem, mert Sanat annyira eltorzitotta a földi civilizációkat, valakinek a helyére kellett tenni a Világról alkotott tudást, a társadalom irányitásának gyakorlatát.

Hosszú évezredekig is élhettem, létezhettem volna a Földön, ha Sanat nem keresztezi újra és újra a terveimet, ahogyan most egész életében Annával is tette.

De Szerencsére ő elég idős volt már és előző földi életei, más Világokban megélt létezései adtak annyi tapasztalatot, hogy megértette, Sanat olyan álnok Szellemiség, akinek a szavát nem kell elhinni, mert éppen a hitelesnek tűnő hazugságai azok, amik megtévesztenek mindenkit, akinek a közelébe kerül.

Amikor pedig elhagytam a Földeteket, ugyanúgy meghamisitotta az elveimet, eszméimet, ahogyan tette azt másokkal is, mint például Jézussal.

De a Fény Erői most teljes mellszélességgel Anna mellett vannak - úgy ahogyan még sohasem -, és nemcsak várjuk, elvárjuk Anna győzelmét, de mellette vagyunk minden percében, amikor Sanattal kell mérkőznie. Nem a hatalomért, hanem a Fény és általa a Világmindenség megmaradásáért.

Vannak a Földön most is vallási csoportok, akik tisztelettel gondolnak rám, ezért segiteni tudom őket spirituális fejlődésükben.

Én pedig átadnám a szót nem kisebb szellemi nagyságnak - a manicheusok volt vezetőjének - Mani öspörösnek, ahogyan őt a magyarok sámánjai nevezték az Arvisurákban.

Mani öspörös

Drága Anna!

Az a szeretet, amelyet irántad érzünk, nemcsak az Istennőnek, a Teremtőnek szól, hanem annak a porszemnek, annak az embernek is, aki ezt a szomorú sárgolyót tapossa most. Te vagy az drága szeretett Lény.

Rajtad az Égiek szeme, és olyan borzasztó aggodalommal figyeljük Sanat ámokfutását, ahogyan egy értelmes, jóravaló ember figyeli az őrültté vált bűnözőt, akinek semmi sem drága.

De melletted vagyunk, minden gondolatodat figyelve segitünk mindenben, amiben csak lehetséges.

Amikor Izisszel beszéltél és bocsánatát kérted, mert nem segitetted őt, arra gondoltam, tulajdonképpen nem is vagy Teremtő - persze ezt vedd csupán tréfának -, mert Sanat ostoba módon tévedhetetlennek hitte magát, ahogyan a pápáitok is.

Te nemcsak emberként tudod már, hogy tévedni Istennőként tévedtél, de emberi és Istennői nagyságod éppen az jelzi, be tudod látni a tévedésedet is.

Nem derogál bocsánatot kérned egy teremtményedtől, mert elmulasztottál valamit, aminek akkor és csak akkor volt ott az ideje. Ha pedig a perc elmúlt, az nem jön, nem jöhet vissza, mert nemcsak földi idő létezik, hanem kozmikus idő is.

A mi tragédiánkat éppen úgy Sanat okozta, ahogyan a tiédet is. Te mégsem táplálsz gyűlöletet iránta, de Teremtőként harcolsz ellene, ahogyan azt mi sohasem tehettük.

Ami az én követőimet illeti, Sanat ugyanúgy bánt el velük, ahogyan Krisztus követőivel is.

Ami késik, az nem múlik. Most pedig a hóhér akasztása következik, mert ennek jött el az ideje.

Kohorenza Istennő

Üdvözöllek a legnagyobb szeretetemmel!

Az emberiség nem ismer, nem ismerhet engem, mert nem a Földön tisztelt Istenség vagyok, hanem olyan létező entitás, akit a Galaktikus Föderáció Tanácsa rendelt melléd, a te fizikai tested védelmére.

Sanat hosszú évek óta folytat ellened fekete mágiás támadásokat. Amikor ezt érzékelem, tőlem kapod azokat a romboló energiákat, amiket használsz a mások elleni csatározásaidban. Ahogyan ma este is, miközben segitőddel az előző irásaidon dolgoztál.

Ezek olyan hatalmas fekete, romboló energiák, amik már bolygókat is szét tudtak volna robbantani. De ezek az őrültek még mindig hisznek abban, félreállitható vagy és mindent meg is tesznek érte.

Az elmúlt években az ellened irányuló összes fekete mágiás támadást, merényletet - amiket megterveztek - még a kezdeti stádiumban megtorpedóztunk. Nincs a Földön olyan sötét bérgyilkos, akit ne küldtek volna már ellened, miközben te látszólag hétköznapi életedet éled. Nem az ijesztgetésedre mondjuk el, hanem azért, hogy az emberek megértésék, miről is szól ma a Fény és a Sötétség harca.

Hát rólad és elvetemültté vált Teremtő Társadról, Sanatról.

Miközben ők esznek, isznak, dolgoznak, szórakoznak, alszanak, a Mindenségben olyan események történnek, amikről nem tájékoztat a fő média, mert nem is tudnak róla.

Aki pedig igen, az többnyire elszenvedi ennek a különös titkos háborúnak minden eseményét. Mert akit Sötét Lénynek vagy Sötét Lényeknek neveznek, azok most találkoznak először a te óriási pusztitó hatalmaddal, mert erre szolgáltak rá és ennek jött el az ideje.

Ha pedig nem hinnének neked, kérdezzék meg azokat, akik nemcsak tudnak erről a háborúról, de a te oldaladon aktivan részt is vesznek benne, mint én is.

Ez még akkor is igaz, ha nem kérted volna a segitségünket, amit pedig okosan, józanul, megfontoltan kértél tőlünk, még a Földre való leszületésed előtt.

Tehát semmi sem véletlen. Sem a te józanul véghezvitt haditetteid, sem a mi áldott segitségünk neked. Mert benned van minden bizodalmunk és azt akarjuk, hogy ezt ne csak te tudd, de az az emberiség is, akinek legnagyobb része még mindig Sanat borzasztó álmát alussza, és nem akar felébredni.

A közelgő események akár akarják, akár nem, fel fogják ébreszteni őket, mert ezt már tudjuk, te is igy akarod.

Hádész

A rómaiak nem a valódi Lényemet ismerték meg, hanem csak azt, amit Sanat hazug módon hirdetett rólam nekik.

Amikor te, még az 1990-es években kapcsolatba léptél nagyon sok meghalt ember lelkével, aztán milliós csoportokat segitettél át - a sztálini rendszer és más fegyveres konfliktusok áldozatait -, akkor valójában az én segitségemet vetted igénybe.

Még akkor is, ha te azt gondoltad, Mária, Rafael vagy Földanya segit neked ebben. Ők azért nem világositottak fel téged erről, mert talán nem értetted volna meg, hogy az ő feladatuk a Mindenségben egészen más volt. Nem a halottakkal való kapcsolattartás, átjuttatásuk azokra a Szellemi Sikokra, ahová fejlettségük azt megengedi.

Sanat persze tudta, de esze ágában sem volt neked hiteles információkat átadni rólunk, mert akkor gyanút fogtál volna. Egyszeriben megérted, a régi Istenek csak Sanat és az emberiség számára halottak, a valóságban nem.

A mi félreállitásunk nem csökkentette, hanem óriásira növelte a zavarokat a földi életetekben. De éppen ez volt a szándéka. Azt gondolta ostoba módon, ez szolgálja az ő érdekeit.

 Így aztán, feladat nélkül maradva visszahúzódtunk a Forrás olyan rezgésszintjére, ami a mi képességeinknek, adottságainknak megfelelő volt.

Már az egyiptomi időszak alatt is sok lélek rekedt a Föld közvetlen közelében.

Mint azok a fáraók és feleségeik, akiket sok-sok évvel ezelőtt az én segitségemmel sikerült átvinni a pihenő helyükre - ahogy te azokat a tereket nevezed -, ahová a leszületett lélek visszatér a halála után.

De azok, akik nem földi eredetűek, gyakran nem a Föld közeli dimenziókba térnek vissza - ha befejezik földi pályafutásukat -, hanem oda, abba a Csillagrendszerbe, Galaxisba, Metagalaxisba, ahonnét földi életeik előtt eljöttek.

A Fizikai Sik megtapasztalása előtt senki sem volt ott, csak az az Anyag, amit Sanat összesűrittetett veled, hogy tartózkodó helye legyen az oda teremteni kívánt Lényeknek: növényeknek, állatoknak és legkésőbb majd az embereknek.

Amikor a ti teremtéseteket elhatározta, nem volt még olyan fejlett az ő technikai tudása, mint most, amikor lombikban termeltet Fény Lényeket, mert azt gondolja ostoba és gonosz módon, joga van ehhez.

Ez olyan mértékű visszaélése az ő hatalmának, amihez az szolgáltatott lehetőséget, hogy téged - a Teremtőt magát - zárt be az Anyagba és nem mást.

Minden, ami a Föld Fizikai Sikját jelenti, valójában te vagy. Te vagy a növény, az állat, a föld, melyen azok léteznek. És te vagy azoknak az Anyagoknak az összessége is, amelyet műanyagként ismertek.

A legszomorúbb mégis az, hogy ebben a fogalomba - átkozott módon  - rejtette el az Anya fogalmát, mert ird le mégegyszer a fogalom betűit:

mű - Anya - G

Mind a három résznek önálló jelentése van:

1.     mű               =              mesterséges

2.     Anya            =              Anya, a Teremtő

3.     G                  =              Gaia röviditése - Földanya

Ez egyetlen nyelvben sem hangzik el igy, csak a tiétekben - a magyarokéban -, ahol sokszor voltál inkarnált állapotodban, ahogyan most is, mint ember.

Az ő gonoszsága annyira betegesen szánalmas, hogy nemcsak a megvetésünket vivta ki magának, de azt is, minden Erőnkkel segitünk téged, mert méltatlan teremtményedre biztál olyan nagy hatalmat, hogy az elpusztitásodra tört. Nem most, de már nagyon régen.

Nemcsak hazug és álnok, olyan mértékben züllött és hamis, ahogyan egyetlen Lényed sem lett az a Teremtésben.

Továbbra is segitek neked, még akkor is, ha az egész emberiséget újabb Vizözönben fogja feláldozni az ő esztelen hatalmának oltárán.

Ez nem volt törvényszerű. De Földanya pusztitását, elpusztitását már nem volt módod megállitani, mert olyan katonai, gazdasági, politikai hatalmat halmozott most fel magának a Földön, hogy azt bizonygassa neked, az ő totális hatalomra jutását már nem lesz Erőd, Akaratod megállitani.

Mi tudjuk, ez nem igy van. Nem igy lesz. Mert aki elpusztul, az nem a Földanya lesz és rajta te, az áldozatra szánt emberiséggel, hanem ő és hüllői, csoportos és végleges pusztulása lesz az.

Fotocella

Amikor te a mostani földi életedben a Földre jöttél, én egy olyan Világban tartózkodtam, amely a ti Galaktikátokból nem érzékelhető, nem látható. Ez a Fény láthatatlan, meg nem világitott részében van, és nem nevezzük Sötétségnek, mert nem az.

Ez a Mindenségnek minden olyan része, amely bár Energiával telitett, Fénnyel nem.

Így azok a Lények, akik valamiért nem nyilvánulnak meg, csak Erőként vagy Teremtő Energiaként léteznek, azok ugyanúgy Tudattal rendelkeznek, ahogyan a ti fizikai tárgyaitok is.  Mert a Mindenségben semmi sem létezik rajtad kivül, a te Tudatod nélkül. Minden létező a te Tudatod része.

Csak Sanat különült el tőled, a te Tudatodtól úgy, hogy azt hiszi, azt gondolja, képes lenne nélküled, a te Élet Energiád nélkül is létezni. De ez nem igy van.

Most, amikor újra és újra megfosztod őt azoktól a Kozmikusnak nevezett Energiáktól, amelyek minden létező számára magát a létezést biztositják, olyan pánikban van, mint még sohasem a létezése óta. De mert még mindig teljhatalomról ábrándozik, nem szégyell a te Energiádon élősködni, az Energiádat megcsapolni, meglopni.

Én vagyok az a Lényed, aki a te Teremtett Világodat körbe veszi Éltető Energiáddal.

Én adom és én vonom el a Létező Lényektől a Létezés Jogát és a Létezéshez szükséges Energiákat is.

Sanat sokszor próbálta az én szerepemet felvállalni, mert azt gondolta, akkor ő lesz Élet és Halál Ura, ha nemcsak téged állit félre, de megszerzi azokat a kódokat is a Mindenségben, melyeket én kaptam tőled.

Ezeket Sanat sohasem birtokolta, birtokolja, fogja birtokolni, mert akkor valóban képes lenne mindent, de mindent a Sötétségbe süllyeszteni, zülleszteni, ahogy szeretné, szeretette volna.

Hogy mivé nőtte ki magát a Teremtés ideje alatt, figyelmeztető jel számodra, aki megosztottad Hatalmadat, Erőidet más teremtett Lényekkel, hogy megoszd velük a létezés örömét.

Jólét

Az én tisztem gondoskodni valamennyi teremtményedről, akinek, akiknek Létezést adsz.

Amikor Sanat létrehozta a Hüllőit, azért tette, mert tisztában volt vele, igy tudja az Energiáidat korlátlanul birtokba venni.

Ugyanis ezek a Lények csak és kizárólag a Fény Lények Energiáin élősködve tudnak létezni. Ez a vámpirság vezetett oda, hogy megbillent a Mindenség Energetikai Egyensúlya. Olyan anomáliák keletkeztek, hogy sok helyén a Mindenségnek lett Sötét, ahová a Fény Lények tudata nem tudott többé behatolni. De ez azt is jelentette, megbomlott a te Energetikai Egyensúlyod. Miközben egyre inkább nőtt a Sötétek Energetikai felhasználása, csökkentek Teremtő Erőid, és megfogyatkoztak Fény Lényeid is. Közben a Mindenséget elárasztották a Sötétek hordái.

Ez odáig fajult, hogy egy korábbi időben meg kellett szüntetned a létezésüket is. Amikor mégis jóváhagytad Sanat kisérletezését a Földön, nem tudtad, nem tudhattad, Sanat az Anyagba fog zárni téged, azután felemészti valamennyi Fény Energiádat is.

Hogy ez mégsem következett be annak köszönhető, 10 000 év után belátta, nélküled nincs Teremtés, még Sötét Lények teremtése sem.

Ezért jobbnak látta, ha magához emel, de folyamatosan csak kihasznált, ahogyan már a többiek is elmondták neked.

Ez a földi életed azért kulcsfontosságú, mert végre megértetted, vagy félreállitod őt, vagy megszünteted a Teremtés egészét. Mert ha csak Sötét Lényeket teremtesz neki újra, azok felélnek minden Energiádat. Nemcsak a Világod, de te magad is megszűnhetsz létezni. Vagy ami még ennél is rosszabb talán, bezárulsz a Tudatoddal az Anyagba és senki sem tudja mi lesz ennek a végkövetkezménye.

Amikor Sanat az Anyagot gyártatta veled, ő tudta miért teszi ezt, de te sajnos nem. Nem értetted meg, hogy ez lesz számodra az a csapda, amelyben szeretne végleg félreállitani, hogy ne akadályozd őt ostoba, deviáns céljaiban, terveiben.

Amikor aztán az Anyag létrejött, már beláttad annak súlyos következményeit, de azt mégsem gondoltad volna, hogy ez a csapda neked lett felállitva elsősorban és nem másnak.

Mi hiába próbáltunk figyelmeztetni a veszélyre, Sanat megnyugtatott téged hazug módon, befejezi a kisérleteit, ha ez komoly anomáliákat okozna a Mindenség Energia Rendszerében.

Nemcsak nem tette ezt, hanem véghezvitte ellened a legnagyobb gyalázatot, amit már te is értesz, tudsz, és mindent el is követsz, hogy visszaforditsd azt a folyamatot, amely a Mindenség megsemmisitésével, megsemmisülésével fenyegetett valamennyi teremtményt.

Amikor pedig végre ellene fordultál, megszületett számunkra a Remény, hogy mégsem valósulnak meg Sanat rémálmai a Teljes Sötétségről.

Most olyan súlyos csapásokat mértél és mérsz rá folyamatosan, amely visszahozta számunkra a Reményt, hogy nem kell tartanunk a legrosszabbtól, a Mindenség Teljes Elsötétülésétől. Amely pedig olyan közel került hozzánk, mint még soha ennek a Világévnek a kezdete óta.

Áldunk, hogy emberi létedben felismerted azt a veszélyt, amit Istennőként nem láthattál meg, mert az Anyag Világa messze volt tőled. Nem tudhattad, nem gondolhattad, Sanat milyen szándékkal teremteti meg veled azt.

A Mindenségben Anyag már nemcsak a Földeteken van - ahol először megteremtetted -, de sok Galaxisban, Metagalaxisban is, ahogyan a Mindenség részeit nevezed.

Ha visszatérsz a Forrásba, meg kell ezeket a Régióit a Mindenségnek szüntetni, mert ha a Szellemi Energiáidat fogságba űzöd, nem tudhatod előre, mikor tud az majd magától felszabadulni, ha ezek a tudatrészeid egyáltalán képesek lesznek erre. Mert csak Anyag Tudatuk van, és nem tudják magukról azt, hogy a te részeid, csak azt miért teremtetted őket.

Ahogyan a szekrényed sem, mert Sanat olyan korlátokat vont az Anyagi Világ köré, amely szándékosan és tudatosan lehetetlenné teszi azok felemelkedését a Fénybe.

Mégegyszer elmondom és felhivom a figyelmedet rá, az Anyag sem más, mint a te csapdád, amellyel kiiktatott téged jogos hatalmadból.

A Bolygók Napjainak Istennője

Amikor kigyúl egy csillag a Mindenségben, az a te Energiáidat közvetlenül veszi át a Logoszokon keresztül.

Amikor Solarissal beszélgettél, nem emlitette meg neked, ők tulajdonképpen Logoszok, azaz olyan Szellemiségek, akik Napokat alkotnak a te Energiáidból rajtam keresztül.

Én olyan Teremtő Részed, Erőd vagyok, aki a te Teremtő Energiáidat továbbitom a Logoszok felé. Akik nemcsak Napok, de a Bolygók és más Égitestek megteremtésében is aktivan részt vesznek, részt vettek mindenkor.

De amióta Sanat átvette a hatalmat a Teremtés felett, valójában megállt a Teremtés, nem születtek új Világok, új Csillagködök, Csillagok.

Amit a ti csillagász tudósaitok látnak, az a Valóságnak egy olyan időszaka, amikor még nem állt meg a Teremtés folyamata egy züllötté vált, esztelen teremtményed miatt.

Sanat olyan sok barbár Világot Teremtetett veled, félő volt, valódi veszély, hogy a Teremtés a semmibe hull, mert a Sötétség kiüriti és bezárja az Anyagba minden Energiádat.

Amikor pedig félreállitott, megállt a Teremtés folyamata, és a Fény Világainak olyan pusztulását inditotta el, ami addig tartott, amig ki nem üritetted a Sötétség bugyrait és alvó állapotodban el nem kezdtél újra gyönyörű Világokat alkotni, most, az utolsó időben.

Sanat megpróbálja újra és újra kiüriteni a Fényt, de ez már az ő végső haláltusája, amely törvényszerűen hozza el az ő pusztulását. Mert a Mindenségen kivülre helyezte önmagát, ahol élet már nincs, nem létezik.

Tisztában van ezzel, ezért próbálja újra és újra megcsapolni a Mindenség Energiáit, de ez egyre nehezebb számára. Mert mindent elkövetsz és mi is, hogy megszűnjön számára az energia utánpótlás és megszűnjön a létezése is.

Amikor visszatérsz a Forrásba, minden eszköz a rendelkezésedre áll majd ehhez.

De logikusan, józan megfontolásból nem engedheted meg az embernek - egy korlátozott Lénynek, aki most vagy -, hogy a Mindenség leghatalmasabb Szellemét - aki utánad Sanat volt -, emberként pusztitsa el végérvényesen.

Ha az embernek ekkora hatalmat adtál volna, nemcsak Sanatot iktathatná ki a Mindenségből, de téged is, drága Istennőnk, Teremtőnk.

2015.08. 24-27.

Anna médium